A megváltozott használati irány és az ismeretanyag bővülése komoly változásokat hozott a tenyésztésben és a ló alapképzésében is.
A betörés gigászi küzdelmét ló és lovas között kiszorította a megértetésen és együttműködésen alapuló rávezetéses módszer.
A fokozatosan nehezedő feladatokat rávezető gyakorlatokkal értetjük meg és fogadtatjuk el a lóval. Az egész képzés lényege, hogy a ló számára természetes legyen, hogy ülnek a hátán, eszébe se jusson megszabadulni lovasától, hanem annak segítségeit készségesen fogadja el és nyugodtan teljesítse a feladatokat. Ez az alapja, a vezérfonala a további képzésnek, bármilyen irányba és céllal is tesszük. Az így képzett ló kellemes társa lesz a hobbilovasnak és az atlétává edzett sportló hű barátként küzd a versenyeken.
A fejlett lótenyésztéssel rendelkező országok elárasztják az egész világot a kor elvárásainak megfelelő lóanyaggal. Nálunk is telített, sőt túltelített a piac. A miértre túl egyszerű lenne a válasz: recesszió van. Akkor felmerül a kérdés, hogy miért állnak sorba Európában több millióan, akik meg szeretnének tanulni lovagolni, de nincs lehetőségük rá? Nem pénz kérdése, hanem az idő hiánya az ok. A lovaglás tanulás nagyon időigényes, a nagy leterheltség és a hektikusan jelentkező szabadidő miatt nincs ideje lovagolni tanulni az erre vágyónak.
A minap hallottam egy érdekes felmérésről. Németországban a lovasok több, mint 90 %-a hobbilovas, a fennmaradó nem egészen 10% versenyez, ennek 95%-a amatőr és csak 5%-a profi. Gondolom , nálunk is hasonló lehet az arány. Miről szól az egész lovasképzés? A professzionális lovas oktatásról. Annak jó is, aki ezt választja élethivatásul és egész nap lovagol. És mi lesz a fennmaradó kilecvenegynéhány százalékkal? Döntő többségük a "Rossz nézni amit csinál " stílusban lovagol, a kisebb hányad pedig a "Kár, hogy nem tanult meg lovagolni" kategória.
Ezek a vélemények sajnos igazak, de nem segítenek a megoldásban. A megoldás az oktatási módszer megváltoztatása, a társadalmi igényekhez igazítása úgy, hogy közben töretlen fejlődési lehetőséget biztosítson minden tanulni vágyó számára. Ne sértse a klasszikus lovaglás tanait, hanem azok minél hatékonyabb érvényesülését segítse. Ne legyen oktatási zsákutca, mint ahogy az most a gyakorlatban létezik.
Nézzük meg, hogy mit kell tudni egy hobbilovasnak: mindhárom jármódban egyensúlyban, elengedetten, független, könnyített és biztos üléssel fenn kell tudni tartani a kívánt jármódot és iramot, bármilyen helyzetben meg kell tudni állítani a lovat. Kisebb akadályokat, árkokat át tudjon ugratni. Nem kell tudnia tanügetni, iskolavágtázni, lovat kiképezni, idomítani, sőt tanításuk számukra nem kívánatos, mivel meghaladják képzettségi szintjüket, mert ezek már intenzív lovaglást és edzést igényelnek.
Az amatőr lovasnak mindent meg kell tanulni edző segítségével, a profinak pedig mindezt tudnia kell önállóan, cél és feladatfüggő gyakoriságú edzői kontrollal.
A fenti feladatok gyors megtanítására alkalmas, általam kidolgozott módszer, az Agócs - Komjáthy - Kovács Futószárazás c könyvben megtalálható. A módszer alapja gróf Széchenyi Dénes Adalékok a lovaglás tanításához Pesten 1871-ben megjelent műve. E zseniális szakirodalmat minden lovas oktatással foglalkozó számára alapműként ajánlom. Ez a "könyvecske" a szaktudás, a gyakorlat és a kreativitás egységét ötvözi.
E műből merítve dolgoztam ki a modern ugró ülés tanításának módszerét, a ma alkalmazott és általam helyesnek vélt technikák, gyakorlatok és sporttudományos ismeretek felhasználásával.
Legfontosabb a képzés során a fokozatosság elvének betartása. Minden egyes feladatot addig gyakoroltatok, míg azt felszabadultan, elengedetten nem képes a tanítvány végrehajtani. Ez csak a félelem leküzdése, oldása után sikerül. Ezért nem engedem a felülés első pillanatától kapaszkodni a tanulót, hanem különböző gyakorlatokkal feloldom félelmét, hogy egyensúlyban, természetesen üljön a lovon és eszébe se jusson, hogy leeshet. Célom, hogy a mozgásformák tanulása során, a ló keltette érzetekből rávezessem a helyes érzések mielőbbi megismerésére. Az egymásra épülő gyakorlatok hatására gyorsan megtanulhatók a különböző mozgásformák. Mindez köszönhető annak az alapvetésnek, hogy a tanügetést kihagyom a kezdeti oktatásból. Nehézsége miatt csak az edzésre járó, minden nap lovaglók , akik egyébként már aktív üléssel rendelkeznek, válnak éretté a feladatra. Csak ők tudnak leülni és megtanulni helyesen, puhán, aktívan tanügetni. Minden korábbi kezdés csak a ló és lovas kínzása, egymással szembeni rossz érzések kialakítása, vagy a lovaglástól való korai elfordulás előidézője. Ezért van az, hogy kevés lovas kiváltsága az aktív, puha ülés tanügetésben.
A módszer hatékonyságára jellemző, hogy évek óta a lovastáborainkban részt vevő 10-16 éves gyerekek mindegyike megtanul 5 nap alatt, mindhárom jármódban, alapszinten lovagolni. A lovat mindegyik jármódból meg tudja állítani, sőt alkalmassá válik nyugodt lovon az osztályban lovaglásra is. Egy-két hét rendszeres lovaglás után könnyebb tereplovagláson is részt vehet. A későbbiek során gyakorlással tovább stabilizálódik az ülése és elégedett, a lovaglásban örömét lelő hobbilovas lesz, vagy vállalva a napi rendszeres lovaglást, edző segítségével versenyzővé válhat zsákutcák nélkül, harmadnyi idő alatt a jelenlegi gyakorlatban használt módszerekhez viszonyítva.
December 4-én a Szövetség Edzői Bizottságának gyakorlati bemutatót tartottam a Nemzeti Lovardában. A Bizottság a módszert elfogadta, azt jónak tartotta és oktatási anyagként az edzőképzésben kívánja hasznosítani.
Bízom abban, hogy a kezdő lovasok oktatásából kiszorulnak azok a képzetlen lovardai alkalmazottak, akiket azért küldtek a kezdők "oktatására", mert az ő munkájuk nélkülözhető leginkább a lovarda mindennapjaiban, arra a kis időre. Tudom, hogy e módszer hatékony oktatásához a lovaglás mozgásformáit jól analizálni tudó "szemre" van szükség, mert a tanítvány csak annyira halad, amennyit meg tudok vele csináltatni. Mellébeszédnek, ködös elméleteknek helye nincs. Csak a helyzetnek megfelelő, helyes instrukció az előrevivő. Ez nagy kihívás, de sok és látványos sikerélménnyel gyarapítja a tanítványon túl az oktatót is.
Egy pár tucat gyerek megtanítása után sokat javul az oktató "szeme" a versenyzők képzésénél is, hatékonyabbá téve munkáját.
Szívesen állok rendelkezésére mindenkinek, akinek a könyv olvasása során problémái adódtak. Elérhetőségem 3o/9785-017, vagy 44ooNyíregyháza, Bem József u. 22-23.